Ballagás

Elengedni egymás kezét, hagyni, hogy menjetek tovább az úton, örömteli, de egyúttal nehéz feladat is. Egészen apró korotoktól láttunk Titeket minden nap. Ott voltunk amikor elestetek, de akkor is, amikor nagy diadallal rúgtátok a gólt, pörgött a cigánykerék, kanyarítottátok az első betűiteket, és egyre több dolgot értettetek meg a nagyvilágból. És minden szeptemberben rá kellett döbbennünk, hogy milyen nagyot nőttetek. És most kinőttétek az általános iskolát. Elzengtek a búcsúbeszédek, végig jártátok a termeket, és vége. Már csak vendégségbe jöttök hozzánk. Néha, amikor mesélni szeretnétek, mi itt leszünk és meghallgatunk Benneteket. Mert egy kicsit mindig ide fogtok tartozni, ide kötnek a gyermekéveitek. Ami ezután következik, az egyre közelebb vezet a felnőtt korhoz. Egyre többen vállaltok munkát nyáron, egyre többször lesz olyan, hogy Ti határozzátok meg, merre is vezessen tovább az Út. Az Úr kísérjen Benneteket.

V.M.