Akadályverseny

Amikor már megcselekedtük, amit megkövetelt a tanmenet, és már dübörög a nyár, és legszívesebben derékig állnánk valami kellemes tóban a környező hegyeket csodálva, de még tart a tanév, akkor jönnek a kirándulások, vízicsaták az iskolaudvaron, vagy csapatversenyek – ezek lesznek az iskolás évek legszebb emlékei. Tehát mi pedagógusok is nagy gonddal készülünk rá. Ma például akadályversenyt tartottunk az 5-6 évfolyamnak. Hét fős csapatok teljesítették a távot menetlevelekkel. Összesen tíz állomást kellett érinteniük a megfelelő sorrendben. A tájékozódás senkinek nem okozott problémát. Az állomásokon pontokat lehetett szerezni, ehhez érdekes feladatokat kellett megoldani. Minden tanár az érdeklődésének megfelelő játékot vitt ki a terepre. A gyerekek meglepő lelkesedéssel vetették bele magukat az élményekbe. A verseny finisében már fejből tudták hány pontjuk van. Hol veszítettek, hol tudtak plusz pontokat szerezni. Még véletlenül sem a tantermekben játszottunk. Mert ilyenkor az is fontos, hogy kiszabaduljunk az iskolaépületből, még ha csak a pályára is. Jó volt látni az érdeklődésüket, az energiájukat. Nekem azt mondták, hogy jól érezték magukat. Közben pedig még tanultak is. Kicsit.

V.M.