Farsang

Azt gondoljuk, hogy a barátainknak elvárásaik vannak velünk szemben. Fontos, hogy milyen a ruhánk, hogyan beszélünk, mi a véleményünk, mennyire vesszük komolyan a feladatainkat. Igazából szerepet játszunk, amit mi magunk szabunk magunkra. A farsang arról szól, hogy olyasmit kell alakítanunk, ami egyáltalán nem vagyunk. Bolondozunk. Persze csak annyira, amennyit megengedünk magunknak.

Idén felső tagozatos osztályaink mind egy-egy csoportnak öltöztek be, és adtak elő egy táncot. Nagyon igényes produkciókat láthattunk, akár egy gálán is megállta volna a helyét mindegyik. Tekintettel az oktatási rendre a gyerekek csak önállóan tudtak próbálni, csak maguk voltak a problémáikkal, és jó volt látni, hogy mennyire ügyesen meg tudták állni a helyüket egy ilyen szokatlan helyzetben, hogy egyetlen osztályban sem volt destruktív viselkedés. Többnyire mindenki táncolt. Mert osztályfeladat volt. Mert buli volt. Az is örömöt okozott, hogy mennyire kíváncsiak voltak egymás előadására. Így alapoztuk meg a hangulatot. Aztán volt csoportverseny, karaoke, just dance és annyi mindent terveztünk, hogy a végére sem értünk. A gyerekek pedig énekeltek, táncoltak akár a folyosón is, ha éppen várakozniuk kellett egy program előtt. Mert farsangon le tudjuk vetkőzni az elvárásokat. Ami pedig marad az a felszabadult jókedvünk.