Kerékpáros túra a Dicsőséges Tavaszi Hadjárat emlékére

Néhány vállalkozó kedvű diákkal átkerekeztünk a sulitól Isaszegre, terepen, miközben lógott az eső lába. Nagyobb túrára készülünk nyáron a Magyar Kerékpáros Szövetség támogatásával és gondozásában. Ez amolyan próbakör volt. Kiderült, hogy 32 km-en már nem szerencsés erőből használni a bringát, helyes lenne megtanulni kezelni a váltót, beosztani az energiát. Cserébe csodás virágillat volt, csoda szép volt a táj. A gyerekek pedig lelkesedtek. Nem volt nyafogás – pedig elég szélsőséges körülmények voltak –, mindenki odatette magát úgy, ahogy tudta, legjobb tudása szerint, és ebből mindig valami jó lesz. Két édesanya kísért el minket, közülük az egyik végig állva tekert, mert egy bicajon képtelenség volt rögzíteni az ülést, és a sajátját kicserélte erre a problémásra. A hősök nem mindig viselnek köpenyt. Meglátogattuk a csata helyszíneit, beszéltünk hadtörténeti érdekességekről, bejártuk a vidéket, rácsodálkoztunk soha nem látott részletekre, úgy, mint milyen izgalmas a Rákos patak, ha nincs betonteknőbe terelve. Megküzdöttünk emelkedőkkel, aminek mindig van egy lejtős oldala is, ami szintén rejteget nehézségeket. És el is fáradtunk, de igazi turistának nem születni kell, hanem nevelődni, beleerősödni. Jó volna, ha ideig óráig minden gyermek időt töltene az erdőben, megtapasztalná a csendjét, a ritmusát az illatait. Mindezzel együtt a túrabringázás egy sport is, számtalan tanulsággal és igen komplex problémamegoldási képességeket fejleszt, úgy mint előre gondolkodás, illetve váratlan helyzetekben az életmentő kreativitás – ez egészen idegen a diákok számára, pedig azt gondolom egy roppant fontos képesség, amit jól lehet kamatoztatni minden helyzetben.

A tanulságokat megszívleljük, és találkozunk a legközelebbi túrán.