Október 23.

A gyerekek számára nehezen megfogható, milyen körülmények voltak az ötvenes években. A korabeli hétköznapi életet is nehéz elképzelniük, nemhogy értsék, miért is volt szükség forradalomra. Évről évre eljátsszák hetedikeseink az eseményeket. Megemlékezünk a szándékról, a helyzet igazságtalanságáról, a bátor kiállásról és a szörnyű vereségről. Nem állítom, hogy mindenki figyelt, de mindenki csendben volt, és biztosan voltak olyanok, akiket megérintett a mondanivaló. Ez önmagában nagy dolog, de azt is tudatosítanunk kell növendékeinkben, hogy a szabadság törékeny, védelmezni kell, és nem is egyszer álltak ki fiataljaink a mi szabadságunkért, hogy elmondhassuk a véleményünket, hogy ne különböztessenek meg bennünket semmilyen alapon, hogy tehetségünk szerint boldogulhassunk. Izgalmas látni minden évben a nyolcadik osztályt, akik már készítettek műsort, de tanultak is 1956-ról. Komolyak, csendesek, pedig ez egyáltalán nem jellemző rájuk máskor.

Harmadik osztályosaink tánca