Projektnapok a Jókaiban

A módszerről Kilpatrik, amerikai pedagógus írt publikációt 1918-ban. Azóta vannak olyan intézmények, ahol kizárólag így tanulnak a gyerekek, például a híres finn oktatás többek között ezért olyan sikeres. A módszer lényege, hogy a tanárok csak felvetnek témákat, de a gyerekeknek csoportokba rendeződve kell kutatni, szemléltetőanyagot készíteni, és a saját munkáját a többieknek bemutatni, miáltal összeáll a témáról az egész kép minden diák fejében. Lehetne otthoni feladatot is beépíteni, de tekintettel az év végére ilyet semmiképpen nem szerettünk volna tervezni.

Hét különböző projekttel kínáltuk meg a gyerekeket, amiből választaniuk kellett. A jelentkezés hasonló volt a középiskolai felvételihez, három projektet kellett jelölni bízva benne, hogy az elsőre be is jut mindenki. Sok szempontot kellett a csoportbeosztásnál figyelembe venni: legyen minden osztályból minden projektben delegált. Akik szívesen idétlenkednek együtt, azok még véletlenül se kerüljenek egy csoportba. Amennyire lehet egyenletesen osszuk el a lelkes, motiválható gyerekeket, és a nehezebben mozdíthatókat. A többség még így is oda jutott be, ahova szeretett volna.

 

Görögország

A gyerekek utazást terveztek, instaprofilt raktak össze a görög isteneknek, nyelvleckén vettek részt az iskola egyik öregdiákjának, Bozsó Ádámnak köszönhetően, aki nyelvzseni: 15 nyelvet beszél, összesen 30-at ismer közelebbről. Vendégünk volt még Kovács Peti, aki szintén remek példakép. Táncoltak, salátát készítettek, társast találtak ki, és kis híján lefoglaltak néhány repülőjegyet főszezonban oda-vissza.

    

Mátyás udvara

Mi az, ami csak mese, és mi a valóság? A történészek gyakran állítják be Mátyást népnyúzónak, de miért is emlékszünk rá mégis szívesen? Mert olyan kulturális magasságba emelte az országot, amire büszkék lehetünk. Mert esélyt kapott mindenki, aki tehetséges. Az igazmondó juhász meséjének rajzos feldolgozásával, tánccal, énekkel varázsoltak reneszánsz miliőt a matematika terembe.

     

Vizes élőhelyek

A kezdeti visszafogottság a közös élményeknek köszönhetően hamar feloldódott. Terepmunkával, történeti kutatással, rengeteg játékkal zajlott ez a projekt. Lényege az volt, hogy ráébressze a gyerekeket arra, hogy amit a környezetünkkel ma teszünk, az a jövőre is kihat, mégpedig kiszámítható módon. Lenyomatot vettek a jelenről és az élővilág szempontjából képzelték el a folytatást. 

    

Kövek, sziklák, kavicsok

Rengeteg jeles szikla van, ami lehetett erőd, vagy izgalmas alakja miatt lett híres, vagy olyan helyen van, ami tájékozódási pont. Mindnek külön története van, amit könyvekből kellett kikutatniuk a gyerekeknek. Ez azért fontos, mert annyira internet orientáltak növendékeink, hogy sokan most ismerkedtek meg a tartalomjegyzékkel. Persze volt játék, mozgás, és kézműveskedés is.

      

Közlekedés

Nehéz eldönteni, hogy hasznos vagy szórakoztató? És ez maga a veszélyforrás. Hiszen, ha valaki a szabályokat félretéve élvezi az utazást, bizony balesetet okozhat. Pedig ez a világ legnagyobb társasjátéka, kiesni belőle végzetes is lehet. Diákjaink terepasztalt készítettek, rajta különféle történetek elevenedtek meg. A közlekedés mindig is fontos része volt az életünknek, de hogy is volt az régen?

    

A fényképezés története

Meglepően hosszú. Építettünk egy camera obscurát a rajzteremben, de iskolánk öregdiákja, Dula Viktória Csenge megépített nekünk egy fotólabort is, ahol kipróbálhatták növendékeink a fotogram technikáját, ami magyar találmány. Majd fénnyel rajzoltak a valóságba, fény-tér modulátorokat készítettek,  illetve fényképeztek riportot. Mindeközben ízelítőt kaptak a fény leképezésének történetéből.

   

Régi mesterségek

Mit csinál a takács? Mi volt a dolga a kanásznak? Mit varrt a varga? Egyenesen furcsa leírni kisbetűvel ezeket a foglalkozásokat, hiszen sokunknak lett neve valami olyan foglalkozás, ami mára már elveszett. A körülöttünk zajló események változását tapasztalhatták meg a gyerekek, közben ellátogattak Gödöllőre is, ahol kézbe is vehettek néhányat a régi szerszámok közül.