Városismereti Verseny

Ma volt február utolsó szombatja, ami egyet jelent a Városismereti Versennyel, amit minden alkalommal a Budapesti Diáksport Szövetség ír ki. Idei helyszínünk a Budai Várnegyed, tele történetekkel, műremekek özönével és a helyet megillető turisztikai pezsgéssel. 40 oldalnyi anyagot kellett áttanulmányozni még a verseny előtt, mintegy felkészülésképpen. Kilencszáz évet ilyen szerény terjedelembe szorítani csak vázlatszerűen lehet. Tudtuk, hogy a verseny négy órájába nem fog beleférni a töredéke sem ennek a meglehetősen összetett területnek. Annak viszont örülünk, hogy tartalmas kirándulásokat tehetünk majd valamikor máskor, amikor a kimaradt épületeket, tereket, udvarokat látogatjuk meg a háttéranyag alapján. Természetesen feladatlappal, ahogy az igazi versenyen is van, hiszen ez adja meg az egésznek a sava-borsát.

Rendkívül egyszerű fénymásolt papírokról van szó, de a terepen megelevenednek a szavak. Fizikai hellyé változnak a mondatok, Szövegösszefüggésben keressük a körülöttünk levő valóságot. A kérdések soha nem bonyolultak. Ha valaki jelen van, képes megtalálni és megfigyelni, akkor folyamatos sikerélmény mind a száz kérdés, hiszen szerre mindegyikre meglesz a válasz. Közben csapatban dolgozunk. Mindenkinek megvan a maga dolga. Van, aki térképet kezel. Van, aki ír. Van, aki a háttéranyagban keresgél, és mindenkinek jár a szeme a helyszínen begyűjthető információk után. Együtt örülünk amikor valaki csakúgy rávágja a választ, mert tudja. Mindeközben rengeteget tanulunk. Azt is, hogy a tudás érték, ami örömöt okoz, amivel játszani lehet. És azt is, hogy együtt sokkal ügyesebbek vagyunk, mint ahogy egyedül lennénk. És talán a legfontosabbat: hogyan kell okosan vitatkozni, keresni az igazat, ami mindannyiunknak megfelel.

V.M.