Az Úr vezessen utatokon!

Ha beköszönt a nyár, az minden iskolában várakozásteli hangulatot jelent, hiszen hamarosan ki tudjuk aludni magunkat, esetleg megtalálunk olyan dolgokat, amit rég elkevertünk, eszünkbe jut, amit elfelejtettünk, lesz időnk arra, amit folyton halogatunk. De a nyár beköszönte azt is jelenti, hogy el kell engednünk sok régi kedves diákunkat, akik végérvényesen kinőtték a padjainkat, és tovább vezet innen az útjuk. Ilyenkor telehordjuk virággal az iskolát. Minden szegletbe jut egy rózsa, egy kis borostyán, hogy az épület is ünneplőbe öltözzön, hiszen ez minden ballagó számára ünnep. Mert nyolc év az hosszú idő. Igazából a gyermekkor fele. Ami ezután jön, az valami egészen más. Cserélődik a díszlet, cserélődnek a szereplők, mások lesznek a kihívások. Egyre közelebb ahhoz, aminek felnőttként is meg kell feleni. Még egy utolsó vers, egy utolsó tánc, egy utolsó mosoly, és már csak vendégségbe jöttök hozzánk, de nagyon várunk vissza benneteket.

További képek megtekinthetőek ide kattintva a médiatárban