Hittantábor a Jókaiban
Még alig ért véget a tanév, az évzáró és a csodálatosan szép ballagás, máris egy izgalmas és eseményteli hétnek nézhettek elé gyermekek és tanárok: a napközis hittantábornak!
Itt a Jókaiban sincs ez másképp, mint bármely iskolában: nem csupán vigyázunk a diákokra ezen a héten, hanem színesebbnél színesebb alkalmakkal, programokkal készültünk a gyerekeknek, mind lelkileg, mind testileg! Isten szeretete és áldása tölti be ezeket a napokat, s már izgatottan kapjuk a kérdéseket május elejétől: ugye idén is lesz hittantábor?? Mikor lehet már rá jelentkezni? Skultéty Kata néni, iskolalelkészünk pedig örömmel, ötletekkel tele hívta össze hétről hétre a kis szolgáló magot, hogy minden részlet megszülessen: a TÁBORRA!
Lássuk mi is történt a héten!
A reggeli gyülekezők jó hangulatban, olykor egy kis testmozgással kezdődtek Szente Andi nénivel.
Majd a finom reggelit követően, a közel 90 gyermek áhítaton vett részt. Sok ismert, kedvelt énekkel hangolódtunk az üzenetekre, és új dalokat is tanultunk Bea nénivel, Kriszta nénivel, hiszen a hetünk csupa olyan témát ölelt fel, amihez szép énekes feldolgozások is születtek! Alexandra néni, Zita néni és Dávid bácsi is hozott 1-1 kedves dalt, így újabb kedvencekkel bővült a repertoár.
A heti témánk a Krisztusi szeretet gyakorlati megvalósulásához kapcsolódott: hogyan beszéljünk egymással, milyen szívünk legyen, merre tekint a szemünk és mit fogad be, hol járunk (láb) a mindennapokban (sokszor lelki értelemben) és éljük-e úgy a napjainkat akár a kezeinkkel, hogy tetteinket „térden töltött” imádság öleli körül? Mindezt színesen, játékosan, de Isten igéjét kibontva tanulmányoztuk át.
Első nap a lábaink járásáról tanultunk. Salamon király (Dávid fia) élete komoly példa előttünk, hogy miért is fontos az, ha az Istentől elkért bölcsességgel kezdjünk neki mindennek és ne a saját fejünk után menjünk! Az Úr útja jó, és Ő ha ő igazgatja lépteinket, akkor áldás lesz rajtunk!
Második nap Alexandra néni mutatta a helyes irányt kezeink és tetteink kapcsán. Ez is mindennapos téma. Nem mindegy hogyan is használjuk kezünket! Simogatásra? Védelemre? Vigasztalásra? Vagy csak dacosan összefonjuk a mellkasunkon, esetleg másokat bántunk? Kezeinket Isten dicsőségére kell használnunk, és mások megsegítésére!
Harmadik nap Zita néni vezetett el bennünket a szív útjain Dániel történetén keresztül, hiszen „a szívből indul ki minden élet”, majd ezt folytattuk tovább Dávid bácsival immáron a térdünket, mint „lelki fegyvert” használva, szüntelen és minden nap!
Kavicsokból is építettünk alakzatokat. Majd Drótokból szíveket hajtogattunk, és fonalat applikáltunk rá, mely otthonunkat díszítheti és emlékeztethet bennünket a az Úr szerető szívére! Talán a legizgalmasabb mégiscsak a póló-festés volt, amit Nóra néni intézett nekünk, gyerekekre szabott méretezéssel, hogy ez is személyes legyen! Egy nagyon kedves kis kép került a póló elejére, amit a gyerekek átrajzolhattak egy sablonról és kedvükre dekorálhattak!
A kiadós ebéd után pedig minden délután játékos, mozgásos feladatok várták a gyerekeket! Volt kidobós verseny Laci bával és Tamás bácsival, lehetett homokozni, mentünk fagyizni, aszfalt krétával lehetett alkotni, karkötők is készültek Szilvi néni vezetésével, és még sorolhatnánk! Minden tanító és tanár nagy szeretettel készült a melegben való foglalkozásokra. Pénteken pedig egy kiadós vízicsatával zárhattuk a hét eseményeit!
Ez egy csodás hét volt! Soli Deo Gloria!
Legyen ez a mi mottónk is a nyári feltöltődés idején: „Mert nem az a fontos, amit lát az ember! Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van!” Sámuel 16,7.
Kedves Jókaisok! Jövőre, együtt, ugyanitt! (CzK.)
A táborról további képeket IDE KATTINTVA találnak.
