Káptalanfüredi tábor

Még minden csendes.

Végre kitört a nyári szünet, irány a Balaton! Több, mint hatvan gyermek vehetett részt iskolánk Káptalanfüredi Hittantáborában. Hétfőn másfél órás vonatozás után dél körül érkeztünk meg a táborba. Útközben a gyerekek komoly társasági életet éltek. Ebben legfeljebb a fegyelmezés akasztotta meg őket. Rövid séta után elértük a tábort, megkaptuk a csomagjainkat.

 

Elfoglaltuk a szállásainkat.

A gyerekek kedvenc programjával kezdtük. Nagyon izgultunk az időjárás miatt. Reméltük, hogy lesz szerencsénk némi strandoláshoz. Mivel hétfőn nagyon szép idő volt, semmiképpen nem szerettük volna elszalasztani.

Az áhítatot este Pecsuk Ottó tartotta. Felkészültsége, műveltsége különlegesen izgalmassá tette az előadást. Könnyedén elrepített minket az ókori Babilonba, Nabukadneccár udvarába. Elmagyarázta milyen helyzetben volt ott Dániel a barátaival, meg tudtuk érteni, mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy kiálljanak a hitük mellett.

Éjjeli őrségbe osztottuk a gyerekeket, akik éjszaka egy óráig váltásban őrizték a rendet, mindeközben tanulták a konfliktusmegoldás nemes tudományát.

A keddi naptól életbe lépett a napirend.

Reggel minden házat rendbe kell tenni, és minden nap meg kell tanulni egy igét, ami összefoglalja az áhítatot. Ezzel naponta 20 pontot lehet szerezni. A tábor végén a legügyesebb ház díjat kap!

Reggeli után következik az áhítat. Minden nap más tanár szolgált, minden napra kiosztottuk Dániel könyvének történeteit egymás között. Klaudia néni, Réka és Julcsi alkalmi zenekart alkottak, így hangszeres kísérettel énekeltünk. Kedves régi kollégánk, Marci bácsi is velünk volt, így nem estünk ki a ritmusból sem.

 

 

Majd meghallgattuk az aznapra szánt igét. Szerdán Pecsuk Kati néni mesélte tovább a történetet. Nabukadneccar álmairól volt szó, és arról, hogy nem tudott megbízni a saját bölcseiben, mivel ők nem tudták megfejteni az álmát. Dániel viszont okosan tanítva mondta el Isten üzenetét az uralkodónak. A tanulságokat csoportfoglalkozásokon mélyítettük el. Játszottunk, fejtörőket oldottunk meg, beszélgettünk a témáról. Minden esetben igyekeztünk megérteni, hogyan állít minket ma próbatételek elé Atyánk.

Sajnos kedd délutánra nagyon lehűlt a levegő. Ez jelentősen korlátozta a lehetőségeinket, de fel voltunk készülve minden helyzetre. Erre is. Mindenképpen szerettünk volna ping-pong bajnokságot szervezni. Itt volt a kiváló alkalom. Szurkolóból is volt rengeteg, fergeteges volt a hangulat. A versenyt Nemes Máté nyerte, szabályos selejtező és döntő során.

Elindítottuk a csocsó bajnokságot is, de aznap már nem jutott idő végig játszani az összes meccset.

Akinek ehhez nem volt kedve, készíthetett papírgyöngyöt, vagy hagyományos gyöngyfűzési technikákkal készíthetett ékszereket.

Éjszaka bátorság-túráztunk. 10km-t tettünk meg a sötét erdőben, Marci bácsi vezetésével. Félhomályban indultunk el, komoly félelmek között, hiszen a sötétséget a fantáziánk töltötte meg mindenféle rémséggel. Hamarosan hozzászoktunk a rengeteg feketeségéhez, megtanultuk, hogyan kell figyelni, hogyan kell használni az elemlámpáinkat. Az erdő lakóval nem futottunk össze, hiszen többen úgy gondolták, ha nem látnak, azt kiabálással lehet kompenzálni, így az utolsó süket mókus is messze elmenekült előlünk. Nagyon büszkék voltunk amikor teljesítettük a távot, hamar le is feküdt mindenki.

 

Szerdán meglátogattuk a Veszprémi állatkertet. Terveztünk egy kirándulást, de azt is tudtuk, hogy a pillanatnyi helyzettől fog függeni, pontosan hogyan és hova tudunk elutazni. Több lehetőség is felmerült, végül különbusz vitt minket a Veszprémi állatkertbe, amit a nagyok önálló csoportokban járták végig, a kicsiket pedig több csoportban vezettük. Etettünk kecskét, őzit, láttunk elefántot, páviánt, mindenféle makit. Sőt dinoszauruszokat is, igaz, hogy azokat csak életnagyságú színes szoborként. Egészen megdöbbentő látni, milyen hatalmasok is voltak valójában.

 

Este Bereczky Edith néni tartott áhítatot. Dániel bámulatos próbatételeket állt ki. Ezzel bizonyította, hogy a mi Istenünk élő, és segítő Úr, aki soha nem hagyja el az övéit. Azt is megértettük, hogy az Ő igéjét nem elég a tudni, felmondani, hanem teljes szívünkkel kell átéreznünk, mindig bíznunk kell benne. Ezután három részre osztottuk a csapatot, az első csapat imasétára ment, a második csapat a Csodapatikát látogathatta meg, a harmadik csapat társasjátékokkal foglalta el magát.

Az imasétán öt állomáson beszélgettünk hitről, szeretetről, megbocsátásról, meg arról, hogyan praktikus másokhoz viszonyulni akkor is, ha ők éppen borzasztóan viselkednek, és arról is szó volt, hogy ez nagyon nehéz feladat.

A csodapatikában lelki bajokra lehet gyógyszert találni. Reméljük, hogy három estén mindenki sorra fog kerülni, és mindenkinek lehetősége lesz meg is gyógyulni.

 

A jó társasjáték fejleszt, a világot képezi le, és lehetőségünk nyílik komoly tét nélkül kipróbálni magunkat váratlan élethelyzetekben. Közben vicces helyzetek alakulnak ki, hiszen az élethez sem árt egy jó adag humor.

A csütörtöki ébresztő után napirend szerint folyt a program.

Igetanulással, rendrakással, áhítattal kezdődött. Simon Marci bácsi mesélt a gyerekeknek arról, hogyan élték meg Dániel és a barátai idegenben a birodalom bukását. Hogyan jelentette meg az Úr Baltazárnak, hogy a médek és a perzsák kezére adja a birodalmát. Ebben megint különös szerepet szánt Isten Dánielnek, aki rávilágított arra, hogy nem a bársony és a hatalmi pozíció fontos, hanem rátalálni az igaz útra.

Délután lementünk a Balatonhoz. Este folytattuk a szokásos esti programjainkat, hogy mindenki eljusson a Csodapatikába, részt vehessen az imasétán. A hosszú esti programok után mindig nehéz volt felkelni, de a zenés ébresztő sokat könnyített a dolgon.

Reggeli tornával indult minden nap, ez is.

Megérkezett az igazgató bácsi, és hozta magával tiszteletes urat is, aki az áhítatot tartotta. Arról beszélt, mennyire bátor volt Dániel, amikor a rendelet ellenére is gyakorolta a hitét, és nekünk is pont ilyen bátornak kell lennünk ma a hitünkért.

A csoportfoglalkozás után focibajnokságot rendeztünk.

Délután ismét a strandon voltunk, megrendeztük a röplabda bajnokságunkat.

Megnyílott a gyöngyfűző és a bőrös asztal is. Ezek a lehetőségek egészítették ki az esti programokat.

Szombaton a rendrakásé és a pakolásé volt a főszerep, azért belefért még egy játék. A bibliai történet szereplőit és helyszíneit mind tanárok testesítették meg, de jól elbújtak a tábor területén. A gyerekeknek csapatokban és bizonyos sorrendben kellett megtalálni őket. Aki elsőnek gyűjtötte össze az aláírásokat, az nyert!

Ebéd után bepakoltunk a teherautóba, kiosztottuk a versenygyőztesek díjait, és elindultunk hazafelé.

 

 

Lehetetlen leírni, és képeken visszaadni a hangulatot, amit itt leírtam, az csak vázlatos krónika. Sok minden történt még, de reméljük mesélnek a gyerekek. A tábori életről további képeket IDE kattintva találnak.