Karácsonyi koncert

Advent. Olyan szép is lenne, ha elvárások nélkül lennénk képesek végigélni a karácsonyi készülődést. Örülni tudnánk mindannak, amit kapunk. Észrevennénk a kedvességet, az odafigyelést, a hétköznapok tünékeny szépségét. Nem vágynánk a csillogóra, a hatalmasnál is nagyobbra. Kamasz gyermekem duzzogott az unalomig ismételt giccses karácsonyi dalok miatt: "Nem lehet minden bóvli Jézuskát imádni!" -ezt ennél pontosabban nem tudom összefoglalni. Hiszen meg kell találni a valódit. Ő nem cuki. Hanem a megmentőnk. Ő nem gügyög. Hanem tanít minden mozdulatával. Neki már akkor sem volt helye a világban. Néha úgy tűnik a karácsonyt nem ünnepeljük, hanem pusztán ürügy a rongyrázásra. 

Növendékeinknek igyekszünk megvilágítani az Ő igazi arcát. Megtanítani őket az ünnep lényegére. Megmutatni nekik a valódi zene szépségét. Nem könnyű munka ebben az extrovertált médiaorientált világban. Az énekkar nem olyan menő, mint a slágerek - vagy talán elsőre nem tűnik annak. Nehéz a munka mellett megtalálni a próbák idejét. Végre együtt énekelni viszont redkívül felemelő. Amikor olyasmi nyílik ki, aminek mindig is nyitva kellene lennie, amikor közelebb érezzük magunkat Istenhez. Öröm látni a koncentrációt a gyerekek arcán, az igyekezetet. Amikor a kottát lapozgatva lelkesednek, hogy kinek melyik darab a kedvence. Mert Barta Bea tanárnő mindig kiváló ízléssel választ. Ismeri az Ő arcát, és tudja hogy lehet azt megmutatni zenében. Rengetegen segítették még a koncert sikerét: Czap Krisztina tanárnő, Dusík István zongoraművész. Hálásan köszönjük a munkájukat, az odaszánt energiájukat, idejüket, mert ebből tanulóink számára életreszóló élmény fakadt.

V.M.